Essential Strike Manifesto for the 8th of March
We are the women who are essential for the healing of the entire world from the pandemic. We are doing essential work and yet we find ourselves in miserable conditions: our work is underpaid and undervalued; we are overworked or jobless; we are forced to live in overcrowded places and to constantly renew our residence permits. We face a daily struggle against male violence, at home and in our workplaces. We are fed up with these violent and exploitative conditions and refuse to remain silent! We started organizing together in a network that connects struggling women, migrants and workers in Central, Eastern and Western Europe: this is Essential Autonomous Struggles Transnational (EAST). On the 8th of March we call all who struggle against capitalist, patriarchal and racist violence to join our strike!.
On the 8th of March we strike against the exploitation of our productive and reproductive labor. With our essential work as nurses, cleaners, teachers, grocery store workers, logistic and seasonal workers, paid and unpaid domestic workers and caregivers for kids, elderly and sick people, we keep society afloat. Especially with schools and kindergartens closed, the burden of childcare and domestic work is on our shoulders. During the pandemic many of us have lost their jobs among others because at home we had children to take care of and domestic work to do. Our work is essential, at home and in the workplaces, and yet degraded.
On the 8th of March we strike against the tightening of patriarchal violence! National governments are using the pandemic as a chance to strengthen the grip of patriarchy: in Poland, with the attempt to further limit freedom of abortion; in Turkey, with the proposal to withdraw from the Istanbul convention; in Hungary, with the restrictions of transgender rights and an anti-LGBTQ agenda. While we were told to “stay home, stay safe”, many of us don’t have homes at all. And for many others their homes are everything but a safe space as they live with abusive partners and struggle against increased domestic violence during the lockdowns. An open attack has been waged to make us stick to the role of serfs of society, subordinate at home and exploited in the outside world.
On the 8th of March we strike against the racist and exploitative regimes of mobility! As care and seasonal migrant workers from Eastern Europe, we have been “allowed” to reach Western countries to perform essential labor here, but we had to do so at our own risk, with no protections or social security. Our work sustains (health)care in the West, while in the East, the healthcare systems are collapsing on the shoulders of overworked and under equipped workers. Migrants and refugees from within and outside of the EU are left living in overcrowded dormitories, camps and working in unsafe environments, while they are never entitled to the same monetary aid that local populations are given. On the unequally divided map of Europe, migrants are paying the highest price of the pandemic, as they usually pay the highest price of exploitation.
We refuse to be considered essential only to be exploited and oppressed! Inspired by former and ongoing struggles, we build on the experiences of the global women’s strike, the Polish women’s strike and the feminist struggles in Argentina for the right to abortion. We look up to the protests and strikes of nurses, doctors, (child)care workers, logistic and seasonal workers in Bulgaria, Georgia, Austria, Romania, the UK, Spain, Italy, Germany and France. We learn from the struggle against the Romanian law banning the discussion of ‘gender’ in education, the migrants’ transnational mobilizations and the demonstrations for black lives. Building on these collective experiences of struggle and their power to challenge the status quo, we call women, workers, migrants and LGBTQI+ people to join us in an essential strike on the 8th of March. Our strike strives to disrupt the current conditions of our oppression and claim us a voice in the conditions of the reconstruction. With our strike we fight for the following demands:
Freedom from patriarchal violence in all its forms! We see violence against women not as an isolated event, but as part of the whole patriarchal system that wants to make us stick to the role of caregivers. We refuse to bear the burden of essential work imposed on us through violence and harassment. We oppose the attacks of ultra-conservative governments and demand safe, legal and free abortion and contraception in every country. We demand an immediate stop of the political and legislative attacks on LGBTQI+ communities.
Higher wages for all! Our feminist struggle over wages is not simply against the gender pay gap, but against the capitalist conditions which produce and reproduce so many more wage hierarchies between genders and ethnicities, nationalities and whole regions. While the rich have sought the pandemic as an opportunity to amass more wealth, we are left behind to bear the burden of austerity. Enough! We do not simply claim wage equality of the genders, but higher wages for all workers! We demand the transnational redistribution of wealth! Let’s start taking back what is ours!
Well-funded and inclusive welfare transnationally! We refuse reconstruction plans that continue off-loading the costs of decades-long welfare cutbacks on women and migrants. We want to create transnational connections between struggles for welfare, aids and social security. Even though welfare conditions differ from country to country, they are based on the gendered and racist division of labour and wage differences that create hierarchies between women of different nationalities. We want to turn these hierarchies into a common fight against patriarchal welfare transnationally!
Unconditional European residence permit for all migrants, refugees and asylum seekers! We reject the way governments and bosses blackmail migrants by imposing impossible economic and institutional requirements necessary to obtain and renew residence permits. This forces migrants, especially from outside the EU, into otherwise unacceptable working conditions.
Safe and better housing for all! By March 2020, we were already in a deep housing crisis. Throughout the pandemic our homes have become politicized even more so beyond our agency and consent! We demand adequate and financially accessible housing for all, free from overcrowding and precarious conditions! We call for the immediate rehousing of persons that went through domestic violence!
With our essential strike we want to show that our lives and our struggles are essential! Therefore, we need to join forces across the borders. On the 8th of March we want to call everyone to make visible the force of essential labour and use it as a weapon to impose our terms for the post-pandemic reconstruction!
We call on everyone to organize strikes in the workplaces and outside of them, demonstrations, marches, assemblies, flashmobs, symbolic actions, pañuelazos, ruidazos! Let’s push unions to support the women strike! Let’s imagine together the ways to make our different struggles visible and connect them across borders.
We call all women, migrants and workers who share our vision and demands to join us for a public assembly on the 21st of February where we will discuss the horizons of our essential strike!
We invite everyone, who identifies with this manifesto to sign it, share it widely or translate it to their language so that it can reach more women, migrants and workers.
Our work is essential, our life is essential, our strike is essential!
Sign the manifesto here: https://forms.gle/zpNnciKrGZikBHB79
Stay in touch with us on Facebook (EAST – Essential Autonomous Struggles Transnational) or by email at essentialstruggles@gmail.com.
A nélkülözhetetlen sztrájk március 8-i manifesztuma
Mi vagyunk a nők, akik nélkülözhetetlenek a világ pandémiából való felépüléséhez. Nélkülözhetetlen munkát végzünk, és mégis borzasztó körülmények között találjuk magunkat: munkánk alulfizetett és alulértékelt; túlhajszoltak vagyunk, vagy munkanélküliek; arra vagyunk kényszerítve, hogy túlzsúfolt helyeken éljünk, és hogy folytonosan megújítsuk a tartózkodási engedélyeinket. Nap mint nap meg kell küzdenünk a férfierőszakkal, mind az otthonainkban, mind a munkahelyeinken. Elegünk van ezekből az elnyomó és kizsákmányoló körülményekből, és elutasítjuk, hogy tovább hallgassunk róluk! Elkezdtünk közösen szerveződni, egy közép-, kelet- és nyugat-európai nőket, bevándorlókat és munkásokat összekötő hálózaton belül: ez a Transznacionális Nélkülözhetetlen Autonóm Küzdelmek, azaz az EAST (Essential Autonomous Struggles Transnational). Március 8-án hívunk mindenkit, aki a kapitalista, patriarchális és rasszista erőszak ellen küzd, hogy csatlakozzon sztrájkunkhoz.
Március 8-án produktív és reproduktív munkánk kizsákmányolása ellen sztrájkolunk. Ápolóként, takarítóként, tanárként, élelmiszerbolti dolgozóként, logisztikai és idénymunkásként, fizetett és nem fizetett háztartási dolgozóként, valamint gyerekek, idősek és betegek gondozóiként végzett nélkülözhetetlen munkánkkal mi tartjuk fenn a társadalmat. Különösen most, az iskolák és óvodák bezárásával, a gyermekgondozás és a háztartási munka terhe a mi vállunkra kerül. A világjárvány idején közülünk sokan elvesztették a munkájukat, mert otthon várt ránk az elvégzendő házimunka és a gyerekeink, akiknek gondját kellett viselnünk. Nélkülözhetetlen a mi munkánk, mind otthon, mind a munkahelyeken, és mégis alulértékelt.
Március 8-án a patriarchális erőszak fokozódása ellen sztrájkolunk! A nemzeti kormányok arra használják a világjárványt, hogy megerősítsék a patriarchátus szorítását: Lengyelországban megpróbálták tovább korlátozni az abortusz szabadságát; Törökországban az isztambuli egyezményből való kilépést indítványozták; Magyarországon pedig korlátozták a transzneműek jogait, és LMBTQ-ellenes diskurzust folytatnak. Miközben arra biztatnak bennünket, hogy „maradjunk otthon és vigyázzunk magunkra”, sokunknak nincs otthona. Sokan vannak olyanok is, akik számára az otthon minden, csak nem biztonságos, ugyanis a bántalmazó párjukkal élnek együtt, és megnövekedett mértékű családon belüli erőszakkal kell szembenézniük a kijárási tilalmak és lezárások idején. Nyílt támadást hajtottak végre ellenünk annak érdekében, hogy maradjunk a társadalom szolgálóinak szerepében, legyünk alárendeltek otthon és kizsákmányoltak a külvilágban.
Március 8-án a mobilitás rasszista és kizsákmányoló rendszerei ellen sztrájkolunk! Kelet-Európából érkező gondozókként és idénymunkásokként „megengedték”, hogy eljussunk a nyugati országokba nélkülözhetetlen munkát végezni, de ezt saját felelősségünkre kellett megtennünk, mindenféle védelem és társadalombiztosítás nélkül. Nyugaton a mi munkánk tartja fenn az (egészségügyi) ellátást, míg keleten a túlhajszolt és a rosszul felszerelt dolgozók viszik vállukon az összeomló egészségügyi rendszereket. Az EU-ból és azon kívülről érkező bevándorlók és menekültek túlzsúfolt munkásszállókon és táborokban kényszerülnek élni és veszélyes környezetben dolgozni, miközben szinte sohasem jogosultak ugyanolyan pénzügyi támogatásra, mint a helyi lakosság. Európa egyenlőtlenül felosztott térképén a bevándorlók szenvedik el a világjárvány legsúlyosabb következményeit, ahogy általában ők fizetik a legnagyobb árat a kizsákmányolás miatt is.
Nem hagyjuk, hogy csak azért hívjanak nélkülözhetetlennek, hogy kihasználjanak és elnyomjanak minket! Korábbi és aktuális mozgalmakból inspirálódunk, a nemzetközi női sztrájk, a lengyel női sztrájk és Argentínában az abortusz jogáért folytatott feminista küzdelmek tapasztalataira építünk. Felnézünk az ápolók, orvosok, (gyermek)gondozók, logisztikai és idénymunkások tiltakozására és sztrájkjaira Bulgáriában, Grúziában, Ausztriában, Romániában, Nagy-Britanniában, Spanyolországban, Olaszországban, Németországban és Franciaországban. Tanulunk a küzdelemből, mely a társadalmi nem kérdésének oktatási intézményekben való tárgyalását tiltó romániai törvényjavaslat ellen folyik; tanulunk a bevándorlók transznacionális szerveződéséből és a Black Lives Matter tüntetésekből. Ezekre a kollektív tapasztalatokra és a status quo megváltoztatására való képességre építve, hívjuk a nőket, a munkásokat, a bevándorlókat és az LMBTQI+ személyeket, hogy csatlakozzanak nélkülözhetetlen sztrájkunkhoz március 8-án. Sztrájkunkkal arra törekszünk, hogy megbontsuk elnyomásunk jelenlegi körülményeit, és beleszólást követeljünk magunknak a járvány utáni helyreállítás folyamataiba. Sztrájkunkkal a következő követelésekért harcolunk:
Szabaduljunk fel a patriarchális erőszak minden formája alól! A nők elleni erőszakot nem elszigetelt események sorának tekintjük, hanem a patriarchális rendszer részének, amely gondoskodói szerepkörünkben való megmaradásra akar minket kényszeríteni. Nem vagyunk hajlandóak elviselni az erőszak és zaklatás révén ránk rótt nélkülözhetetlen munka terheit. Ellenezzük az ultrakonzervatív kormányok támadásait, és biztonságos, legális és ingyenes abortuszt és fogamzásgátlást követelünk minden országban! Követeljük az LMBTQI+ közösségek elleni politikai és jogi támadások azonnali leállítását!
Magasabb béreket mindenkinek! A bérezésért folytatott feminista küzdelmünk nem pusztán a nemek közötti bérszakadék, hanem a kapitalista viszonyok ellen irányul, amelyek további bérhierarchiákat eredményeznek és reprodukálnak nemek és etnikumok, nemzetiségek és egész régiók között. Míg a gazdagok arra törekedtek, hogy a világjárvány lehetőségeit kihasználva tovább gyarapítsák vagyonukat, minket hátra hagytak, hogy elszenvedjük a megszorítások terheit. Elég! Nem pusztán a nemek béregyenlőségét követeljük, hanem magasabb fizetést minden munkás számára! Követeljük a vagyon transznacionális újraelosztását! Kezdjük el visszavenni, ami a miénk!
Jól finanszírozott és inkluzív jóléti juttatásokat transznacionálisan! Elutasítjuk azokat a helyreállítási terveket, amelyek továbbra is a nőkre és bevándorlókra róják a szociális és jóléti juttatások évtizedes csökkentésének költségeit. Transznacionális kapcsolatokat akarunk kialakítani a jóléti jutattásokért, a szociális támogatásért és a társadalombiztosításért folytatott küzdelmek között. Annak ellenére, hogy a jólét feltételei országonként eltérőek, ezek mindenhol a munka nemi alapú és rasszista megosztásán és az ebből fakadó bérkülönbségeken alapulnak, amelyek hierarchiákat hoznak létre a különböző állampolgárságú nők között. Ezeket a hierarchiákat a patriarchális jólét elleni közös, transznacionális harccá akarjuk alakítani!
Feltétel nélküli európai tartózkodási engedélyt minden bevándorló, menekült és menedékkérő számára! Elutasítjuk, hogy a kormányok és a munkaadók azzal zsarolják a bevándorlókat, hogy lehetetlen gazdasági és intézményi követelményeket szabnak meg a tartózkodási engedélyek megszerzéséhez és megújításához. Ez elfogadhatatlan munkakörülményekbe kényszeríti a bevándorlókat, különösen az EU-n kívülről érkezőket.
Biztonságos és jobb lakhatást mindenkinek! 2020 márciusában már eleve komoly lakhatási válságot tapasztaltunk. A világjárvány idején otthonaink még inkább hatáskörünkön és beleegyezésünkön túl politizálódtak! Megfelelő és anyagilag mindenki számára hozzáférhető lakhatást követelünk, a túlzsúfoltság és a prekárius körülmények felszámolását! Követeljük a családon belüli erőszakot elszenvedett személyek azonnali átköltöztetését!
Nélkülözhetetlen sztrájkunkkal meg akarjuk mutatni, hogy életünk és küzdelmeink nélkülözhetetlenek! Ezért határokon átívelően kell összefognunk. Március 8-án szeretnénk mindenkit arra felhívni, hogy tegyük láthatóvá a nélkülözhetetlen munka erejét, és használjuk ezt fegyverként saját feltételeink követelésére a világjárvány utáni helyreállítás során!
Hívunk mindenkit, hogy sztrájkoljunk a munkahelyeken és azokon kívül is, hogy tüntessünk, vonuljunk fel, tartsunk gyűléseket, szervezzünk flashmobokat, szimbolikus akciókat, pañuelazókat, ruidazókat! Vegyük rá a szakszervezeteket, hogy támogassák a nők sztrájkját! Képzeljük el együtt a különböző küzdelmeink láthatóvá tételének és határokon átívelő összekapcsolásának módjait.
Hívunk minden nőt, bevándorlót és munkást, aki osztozik elképzeléseinkben és követeléseinkben, hogy csatlakozzon hozzánk február 21-i közgyűlésünkön, ahol megvitathatjuk nélkülözhetetlen sztrájkunk távlatait!
Arra kérünk mindenkit, aki egyetért követeléseinkkel, írja alá a manifesztumot, ossza meg másokkal, és fordítsa le saját nyelvére, hogy még több nőhöz, bevándorlóhoz és munkáshoz eljuthasson.
Munkánk nélkülözhetetlen, életünk nélkülözhetetlen, sztrájkunk nélkülözhetetlen!
Írd alá a manifesztumot: https://forms.gle/zpNnciKrGZikBHB79
Lépj velünk kapcsolatba Facebookon (EAST – Essential Autonomous Struggles Transnational) vagy emailben az alábbi címen: essentialstruggles@gmail.com.
Fordította NU & NA
