Ez a nyilatkozat eredetileg a LeftEast portálon jelent meg angolul és a Szabad Oldalak kollektíva tagjai csatlakoznak a szövegben megfogalmazott üzenethez és követelésekhez.
Egyértelműen elítéljük Izrael állam palesztinokkal szembeni erőszakos gyarmati törekvéseinek napjainkban folyó eszkalációját, amelynek legutóbbi megnyilvánulása családok erőszakos kilakoltatása volt a megszállás alatt levő kelet-jeruzsálemi Sheikh Jarrah városnegyedből, a hitüket gyakorlók elleni támadások az Al-Aksza-mecsetben a ramadán idején, az ostromlott Gáza-övezet ellen végrehajtott brutális légitámadások, valamint a rasszista rendőri és tömeges erőszak az Izraelben élő palesztin közösségek ellen. Az elmúlt napok aránytalan és egyenlőtlen erőszakhullámának befejezését követeljük, és ragaszkodunk ahhoz, hogy a jelenlegi helyzetre az egyetlen igazságos megoldás a palesztinok alapvető emberi jogainak elismerése, beleértve az önrendelkezés jogát, valamint a menekültek jogát arra, hogy visszatérhessenek otthonaikba.
Tisztában vagyunk azzal, hogy a mostani erőszak kontextusa a telepes-kolonialista Izrael állam megalakítása óta folyó etnikai tisztogatás, apartheid és kisajátítás, amelynek eredete a brit birodalom Palesztina feletti uralmában keresendő. Ez a kolonizációs folyamat a Nakba, vagy A katasztrófa napja néven ismert eseményben csúcsosodott ki, amelynek következményeképpen 1948-ban palesztinok százezreit űzték el otthonaikból. Ez a kisajátító folyamat napjainkig tart, ismétlődő katonai agressziók, terület-foglalások, betelepítések, és az Izrael állam által fenntartott jogi fikciók formájában.
A törvény által szentesített diszkrimináció és erőszak az egykori dél-afrikai rezsim apartheid rendszerét idézi, és azzal jár, hogy alapvető emberi jogokat tagadnak meg a palesztinoktól a saját szülőföldjükön, egy olyan jogi valóságot hozva létre, amely Izrael állampolgárainak privilégiumokat biztosít a palesztinokkal szemben. Ez a stratégia a gyakorlatban gettósított, Bantusztánt idéző lakhelyekre zsúfolja a palesztinokat, és ezzel gyakorlatilag elvándorlásra ösztönzi őket.
Az évtizedek óta tartó „béketárgyalások” – ha ilyesmiről egyáltalán lehet beszélni – keveset tettek ennek a helyzetnek megváltoztatásáért, ellenkezőleg, inkább bebetonozták az apartheid dinamikáját és lehetővé tették a betelepítések intenzitásának növelését.
Fontos felismerni, hogy a saját térségünkre, Közép-Kelet-Európára jellemző fasiszta, antiszemita, iszlamofób múlt és jelen hogyan járult hozzá ahhoz, hogy Izrael állam létrejöjjön. A történelmünk meghatározza országaink jelenlegi politikáját az izraeli-palesztin kérdésben. Ahogy a progresszív zsidó hangok arra rámutattak, a cionizmus reakciós és koloniális oldala gyakran vezetett szélsőjobboldali és nem ritkán bevallottan antiszemita államokkal való együttműködéshez, a hidegháború korszakában és azt követően egyaránt. Az 1990-es évek óta diplomáciai szövetségek és több milliárd amerikai dollárt érő katonai kapcsolatok tucatnyi poszt-szocialista rezsimet vontak be Izrael állam militarizálásába, ezzel hozzájárulva a palesztinokat sújtó szükségállapot állandósításához. Izrael hasonló módon maga is fegyverekkel segített olyan rezsimeket, amelyek etnikai tisztogatásokat és népirtásokat hajtottak végre a régiónkban, a 90-es évek balkáni háborúitól kezdve egészen a Hegyi Karabahban kialakult konfliktusig, nem beszélve az Európai Unió határait „erősítő” határbiztonsági eszközök exportjáról, amelyek hozzájárulnak az európai menekültválság rasszista kezeléséhez. Sokat elmond a helyzetről, hogy a legtöbb kétoldali segítségnyújtási program Izrael és a régió között olyan jobboldali rezsimekhez kötődnek, mint Lengyelország, Magyarország, Észtország, Oroszország, Ukrajna és Románia, amelyek mindig is tagadták saját társadalmuk szerepét a holokausztban és a jelenben gyakran folyamodnak a „globális elitről” szóló antiszemita diskurzushoz.
A fentieket figyelembe véve a palesztinok küzdelmét nem egy elszigetelt esetnek látjuk, hanem a jelenben zajló, az igazságosabb és egyenlőbb világért folytatott antikoloniális felszabadítási küzdelmek egyik gyújtópontjának. Egy olyan régióból kitekintve, amely maga is folyamatos etnikai konfliktusok és kitelepítések történelmi színtere, elismerjük, hogy az igazsághoz vezető út Palesztinában bonyolult, azonban a palesztin emberek önrendelkezéshez való jogát az egyetlen megoldásnak látjuk arra, hogy a palesztinok és az izraeliek egyaránt biztonságban és méltóságban élhessenek.
Ezért elkötelezetten támogatjuk a palesztin emberek érthető törekvését az apartheid felszámolására, a szabadságra, az önrendelkezésre és a menekültek visszatérésére. Ebből kiindulva, először is üdvözöljük és bátorítjuk az antiszemitizmus és iszlamofóbia ellen a poszt-szocialista térségben helyi szinten és európai méretekben harcoló progresszív mozgalmakat, mivel a rasszizmus ezen formái táplálják a jobboldali fasiszta politikákat és mozgalmakat. Másodszor: tanulmányozásra és elfogadásra javasoljuk a palesztin civil társadalom bojkottra, tőkemegvonásra és szankciókra (BDS) vonatkozó felhívását, mint a szolidaritás egyik konkrét megnyilvánulási formáját. Harmadszor: leszögezzük, hogy továbbra is keresni kell a módját az Izraellel folytatott katonai kereskedelem megszüntetésének, és fel kell szólalni ez ellen, hiszen az emberi jogok eltiprásához vezet mind Közép-Kelet-Európában, mind Izraelben és Palesztinában.
