(Az eredeti cikk román nyelven készült és 2018. december 14-én jelent meg)
Budapesten napok óta több ezer felháborodott diák és szakszervezeti tag tüntet azellen a törvénymódosítás ellen, amelyet a magyar miniszterelnök támogatott és, amelyet a parlament hagyott jóvá. A módosítás olyan jogokkal ruházza fel a munkaadókat, amelyeknek megfelelően a munkavállalókat akár évi 400 óra túlórázásra lehet kényszerítheti. Ezenkívül lehetőséget teremt arra is, hogy a munkáltató a túlórákat ne azonnal, hanem három év leforgása alatt fizesse ki, ha pedig ezalatt az idő alatt megszűnik a munkaviszony, akkor a ledolgozott túlórákat nem is köteles kifizetni.
A tiltakozások azalatt is tartanak, amíg ezeket a sorokat írjuk, az elnyomó hatóságok a parlament előtt tüntető tömeget oszlatják.
Ezek olyan forgatókönyvek, amelyek ismétlődnek a kapitalizmusban, hasonlóan a rendszer által generált megannyi gazdasági válsághoz. Ki fizeti meg ezeknek az eseményeknek az árát? A munkavállaló, aki rá van kényszerülve arra, hogy eladja a munkáját a túlélés érdekében. Ki nyer rajta? A nagy és kis vállalkozók, a privilégiumot élvező osztályok, akik fentartják ezt a gazdaságot (főként az állam, illetve azok, akik közel állnak hozzá).
Valószínüleg sok magyar munkás, azok akik eddig támogatták Orbán Viktort és hazafiasnak álcázott fasiszta pártját, érezheti úgy, hogy ez most az igazság pillanata. Azt nézhetik végig, ahogyan az eddigi nemzetvédőnek hitt, kisebbségeket büntető politikáról (menekültek, szexuális, etnikai, stb. kisebbségek) nyilvánvalóvá válik, hogy saját népét zsákmányolja ki. Ezek a munkások megdöbbenhetnek, és átverve érezhetik magukat. Teljesen jogosans. Eddig az volt a közvélekedés, hogy a komány védi őket. Valós vagy generált félelmeivel szemben nyújt védelmet, és képviseli az érdekeiket. Ezért szavaztak ezek a munkások, ezért választottak képviselőt, ezért mondtak le saját erejükről és szabadságukról.
Lelepleződni látszik ez az új típusú nacionalizmus. A munkások láthathák láthatják, hogy az elmúlt évek tekintélyelvű politikája nem csak A Másikat éri negatívan, nem áll meg a kisebbségeknél. A diktatúra felé haladnak, totális ellenőrzésre törekednek a politikai vérszívók, hasonlóan egy évszázaddal korábbi elődeikhez. Csak a nemzetközi kontextus más.
Ez a fajta gazdasági gondolkodás, amit Orbán Viktor és oligarchái képviselnek, már nem tisztán nemzeti és autokratikus, mert ugyanakkor a multinacionális vállalatoktól függ. Ezek tartják fenn a gazdaságot, cserébe pedig profitálnak a kedvükre hozott jogszabályokból, az olcsó munkaerőből, és idővel megszilárdítják piaci pozíciójukat. Hogyan is értelmezhetnénk valójában ezt a hírhedt partnerséget? Ez egy kiváltságos nemzeti politikai osztály, amely úgy került hatalomra, hogy populista diskurzussal kijátszotta az emberek félelmeit és gyűlöletet keltett. A társadalom kontrollja lepaktált a nagy multinacionális vállalatokkal, a helyi gazdaság mozgatórugóival.
Furcsának tűnhet, de a zászlók, amelyekkel a nacionalisták eltakarják az arcodat, csak egyet jelentenek: fölötted vagyunk, irányítani akarunk, alárendeltté teszünk. Elárulom neked, aki most ezeket a sorokat olvasod, hogy ezek a spekulatív diskurzusok a nemzeti értékek , az ősi kultúra, a hagyomány védelméről, olyanok, mint a rákos sejtek. Szétbomlasztják azokat a természetes társadalmi struktúrákat, amelyeket a munkások hoznak létre a közösségeikben.
Arra ösztönöznek, hogy utáld a szomszédaidat, azokat, akiket nem is ismersz, maradj közömbös, hogy tartsd fent a félelmeidet, izolálódj a a családodba – így tartanak irányítás alatt. A vallást, az egyházakat is felhasználják erre a célra, mert a néphülyítésben ott több ezer éves tapasztalat rejtőzik. A valláson keresztül igazságként adható el a hazugság. Azt hitetik el veled, hogy vezetőre van szükséged, és ez a hatalom az, amelyik képes a vezetésre.
Nehéz pillanatok ezek, de arra mindenképp megtanítanak, hogy hogyan lássunk át az ultranacionalista szemfényvesztésen. Történjen ez Brazíliában, Magyarországon, Lengyelországban vagy Romániában, érdemes ezt időben felismerni és küzdeni ellene, hogy ne terjedjen tovább. A szolidaritás az egységünk köteléke, az anarchista diskurzus a fegyver, az utcai akciók a siker kulcsa.
P.A.
